Országos Alapellátási Intézet

Az intézetről » Az intézet története

Az intézet története

Alapító okirat  | Missziós nyilatkozat |  Az intézet története  | Munkatársaink

 

AZ ORSZÁGOS ALAPELLÁTÁSI INTÉZET TÖRTÉNETE

Az Országos Alapellátási Intézet közel három évtizedes múltra tekint vissza, története nem érthető meg anélkül, hogy ne ismernénk az alapellátás önálló szakmaiságának kialakulását.

1967-ben hét fővárosi körzeti orvos elhatározta, hogy a kollégáik által végzett, de fórum hiányában mások számára nem ismert tudományos munkáknak egyesületi keretek között biztosítanak publikálási lehetőséget. Így alakult meg a MOTESZ keretein belül az első önálló körzeti orvosi szervezet, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete (MÁOTE), amelynek már az első évben kb. 500 tagja volt.

Megalakulásától kezdve a MÁOTE évenkénti kongresszusokkal gondoskodott a verbális fórum megteremtéséről. Annak érdekében, hogy a tudományos munkák írásban is megjelenhessenek, megalapította a Medicus Universalis tudományos folyóiratot, amely azóta is helyet biztosít a körzeti orvosok/háziorvosok közleményeinek.

Az Egészségügyi Minisztérium 1979-ben alapította meg Pécsett, az Országos Körzeti Orvosi Intézetet (OKOI), melynek vezetője dr. Tényi Jenő professzor lett.

Az intézet feladata módszertan, szervezés és kutatás volt. Létrejötte fontos állomása volt annak a folyamatnak, amely az 1990-es évek átalakítását megalapozta. Munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az általános orvostani szakvizsga elismertté váljon. Az OKOI nagyon sokat tett a körzeti orvosi szakma elismeréséért. Számos nemzetközi szervezettel vette fel a kapcsolatot, többek között a Vidéki Háziorvosok Nemzetközi Szervezetével is.

Az intézet 1989-ben - Budapestre költözésekor - átalakult Országos Háziorvosi Intézetté, igazgatója dr. Fodor Miklós lett. Már az az elnevezés, hogy "háziorvos", az is paradigmaváltást jelentett, deklarálva ennek a munkának elismert létét.

1993 óta létezik háziorvostan szakvizsga, amelynek alapját a korábbi általános- orvostan szakvizsga képezte. Az intézet generálta azokat a változásokat, amelyek következtében - az 1993-at követő öt év alatt - a volt körzeti orvosok rekvalifikálódtak háziorvossá.

Az intézet számos hazai és nemzetközi projektben vett részt. Ezek közül is kiemelkedik a PHARE-programnak a háziorvoslásra vonatkozó számos projektje.

1998-ban dr. Riesz Tamás professzor lett az intézet főigazgatója, aki elfogadta és továbbfejlesztette a korábbi koncepciót és a háziorvoslást az alapellátás részeként kezelte. Az Intézet neve, a Népjóléti Minisztérium döntése alapján Országos Alapellátási Intézetre (OALI) változott.

Ugyancsak az intézet feladatává vált a háziorvosi rezidensek képzésének szervezése és ellenőrzése az orvostudományi egyetemek Családorvosi Tanszékeivel együttműködve így garantálva a képzési rendszer egységességét.

Az intézet fontosnak tartotta (és tartja ma is) a háziorvosok munkájának segítését. Ennek egyik pillére a háziorvosi szakfelügyelői rendszerrel való szoros együttműködés, amelynek fórumai és helyszínei a rendszeresen megrendezett konferenciák voltak.

2001-ben az intézet új főigazgatója dr. Balogh Sándor PhD lett. Az OALI az alapellátás területén azóta is az Egészségügyi Minisztérium gyógyító-megelőző, szervezési-módszertani, továbbképző és tudományos-kutató alapintézményeként működik.

Jelentős szerepet vállal a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok felszámolásában és ezzel a háziorvosok általi betegellátás folyamatosságának biztosításában. A "Praxis I" program keretében segíti a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok és az alapellátásban elhelyezkedni kívánó orvosok egymásra találását a helyi önkormányzatokkal együttműködésben.

A klinikai területen szerzett szakvizsgával rendelkező - többségében kórházból, vagy rendelőintézetből kikerült - szakorvosoknak a "Praxis II" program alapján nyújt segítséget az OALI. A praxisba került szakorvosokkal - háziorvostan szakvizsgájuk megszerzése érdekében - képzési szerződést köt az Intézet, s a szakvizsgáig koordinálja munka melletti szakképzésüket.

Az Intézet részt vesz továbbá, az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program Alapellátási Programjának megalkotásában és lebonyolításában. Az OALI a Nemzeti Népegészségügyi Program megvalósítása érdekében új prevenciós projekteket indított el a kistérségekben, az arra vállalkozó háziorvosok közreműködésével. A projektek célja, hogy előtérbe kerüljön az egészségfejlesztés, az egészségmegőrzés aktív, sokoldalú tevékenységének minél szélesebb körben történő megismertetése.

Az OALI nagy súlyt helyez a primer és szekunder prevencióra, melyekhez a szakmai ismereteket útmutatókban, ajánlásokban, előadásokban és ismeretterjesztő kiadványokban jelentet meg, nemcsak az alapellátásban dolgozó orvosok, de a szakdolgozók részére is. A laikusoknak készült kiadványokkal a lakosság felé is számos egészségügyi ismeretet eljuttat az Intézet.

Ezen túlmenően, nagy jelentőségűek az országos és kistérségi konferenciák, az egyéb szakmai rendezvények. Az ezeken elhangzó előadások mind a háziorvosoknak, mind a védőnőknek és körzeti ápolóknak igen hasznos információkat adnak az aktualitásoknak megfelelően.

Az intézet folyamatos munkakapcsolatban áll és együttműködik az alapellátás területén működő magyar szakmai, tudományos és érdekvédelmi szervezetekkel (pl. MOTESZ, Szakmai Kollégiumok MÁOTE, HGYOE, FAKOOSZ, CSAKOSZ, Ápolási Egyesület, MAVE, MOK, MESZK, MOHE).

Az OALI több nemzetközi szervezettel is tart fenn kapcsolatot, amelyek közül kiemelendők:

• WONCA Region Europe ESGP/FM (European Society of General Practice/Family Medicine),
• EGPRW (The European Academy of General Practice Research Workshop),
• EURACT (The European Academy of Teachers in General Practice),
• RENECOP (Regional Network of Collaboration in Primary Care),
• UEMO (Általános Orvosok Európai Uniója),
• EANA (Európai Praktizáló Orvosok Szövetsége).